Kedves Soós Úr. Gábor.

Néhány hete még megköszönted, a párbeszédet, hogy szóba állok veled, aztán varázsütésre átmentél „hülyébe” és egy negyven éves barátságot dobtál a kukába minden ok nélkül. Nem indultam  ellened képviselőnek. Nem indultam polgármesternek, mert nem akartam megosztani a szavazatokat még több felé. Nem mehetett tovább ez a négy éve kezdődött „szavazzátok meg kislányok” faluvezetés. Biztosra veszem, hogy segítettek Neked abban, hogy---menj neki a Bányavári gyereknek--- Te meg szót fogadtál. Most jobb? Sajnálatra méltó, hogy milyen könnyen elfelejtetted azt, hogy a pirospozsgás bukósisakos bácsi segített téged abban, hogy Sződliget polgármestere lehessél. Tudom most ősmagyar lettél, meg isten áldása is kísér, de volt, amikor a baloldal szavazói kellettek.  Apám 60 éve nem változtatott a véleményén, és én sem fogok. Én tényleg szeretem Sződligetet. Szerettem akkor is, amíg  50 évig itt laktam, és szeretni fogom halálomig, akkor is, ha öt kilométerrel odébb költöztem.

Gábor, a hajó elment. Mozi, horgászat, kirándulás, vagy politika, de ne mások életén keresztül!

Folytatás nem következik.

Tisztelettel: Bányavári Pál