AZ ERDŐ, AHOGY ÉN LÁTOM

Sződliget Önkormányzata, 27 hektáron folytat erdőgazdálkodást.

első lépésként 3.3 hektáron tarra vágta a Duna – Ipoly  Nemzeti

Park közepét. Ide 29 700 tölgy csemetét kellett volna a vállalkozó erdésznek elültetni. Aki  veszi a fáradságot és lesétál a Duna partra,

ennek a töredékét sem találja meg a tuskók, gallyrakások és gyomok

tengerében. Testületünk úgy határozott, hogy addig további termelést

nem folytat amíg ennek a területnek a sorsa  megnyugtatóan nem rendeződik. Megdöbbentő volt számomra, hogy ennek ellenére az

idei évre tervezve lett,  a Rákos patak, község felöli oldalának tarvágással történő kitermelése. Többször javasoltam, szóban, írásos

képviselői indítványban, hogy tekintsük át újra zöldterületeink hasznosítását, mert vannak olyan erdőrészeink,  amit mindenképpen

meg kellene hagyni jóléti, tájképi, egészségvédelmi célokra.

4200 lakósunkra nincs egyetlen pad, tűzrakóhely, esőház ahová

hétvégén kirándulhatna, nem beszélve a túristákról,  akiket szeretettel várnánk. A patak és a lakóövezet közötti rész szerintem pont ilyen célokat kellene, hogy szolgáljon, itt csak beteg,száraz, balesetveszélyes

fákat szabadna kivágni. Kíváncsi vagyok lakótársaim véleményére,

ezért kérem, üzenjék meg nekem a bpali60@citromail.hu-ra, vagy,

a  Tinódi utca 39. levélcímre.

                                                                    Tisztelettel: Bányavári Pál