Rosszvér: Hülye balekok sokat bukhatnak: http://szerencsespenz.c8.hu
2010.07.07. 15:03
Szerencsés Pénz
Keress naponta akár 100 euró-t, próbáld ki ingyen! http://szerencsespenz.c8.hu
2010.05.12. 17:44
Kinga459
Nem tudod kitenni a rubik kockát? Esetleg az algoritmusok jelölését nem érted? Netalán friss hírekrõl szeretnél tudni? Vagy csak ki szeretnél kapcsolódni? Itt a lehetõség! A Rubik's Cube oldal erre, és még sok másra is lehetõséget ad! Ki ne hagyd! »www.rubiks-cube.gportal.hu
2010.05.04. 16:16
Soós Gábor
Kedves Tóth Géza!
Köszönöm a tanácsát. Ígérem megfogadom. Éppen most fejeztem be az alábbi könyv olvasását: Wass Albert - Rézkígyó/Hagyaték
Volt honlapján és itt a Palién is érdeklődéssel olvastam valamennyi írását és a kettőjük közötti polémiát. Én a Palival ellentétben nem rémültem meg, inkább jót derültem azon az ideológiai csapongáson, amit az írásaiban felfedezni véltem.Nem akarom elemezni és véleményezni az írásait, én tiszteletben tartom valamennyi ember véleményét, identitását, világnézetét, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Örülök, hogy megköszönte a Palinak a tanácsait, de ha elfogadja egy 60 fölötti, már elég sokat megélt és tapasztalt ember véleményét, hát inkább fogadja meg...
Mindíg érdeklődve olvasom nagyívű írásaidat. Globális szeretetUniverzum, Sötét felhők, Életöröm...stb. Néha becsöngetnek hozzánk is hittérítők. Tisztességgel végighallgatom mondadójukat, aztán kezetrázva elbúcsúzunk egy rövid beszélgetés után. Pedig, már amikor a kaput nyitni indulok, akkor tudom, hogy semmilyen valláshoz, szektához nem fogok csatlakozni, és Darvin Károly óta nem hiszek a nagysikerű teremtés elméletben sem.
Ha nem ismernélek és becsöngetnél, akkor Téged is végighallgatnálak. A nemrégiben lezajlott EP választások után, viszont olyanokat írtál, látva a Jobbik tíz százalék feletti helyi térnyerését-szűz pályát-remélve, ami most teljesen feleslegessé teszi számodra a szeretetről való megnyilatkozásokat. Akkoriban kicsinek tünt már számodra Sződliget, hiszen már csak nemzeti méretekben keztél el gondolkodni. Akkor egy kicsit megrémültem, aztán úgy is maradtam. Olvasd el amit most írtál, aztán olasd el amit akkor. Aztán csak olvass, olvass, olvass...
Érdekes fogalom, és még érdekesebb cselekvés. Cserébe viszont pontosan rámutat a köztünk feszülő – bár ez részben csak látszólagos – ellentét forrására.
Körülnéztem kicsit erre-arra a virtuális világban. Szinte egyetlen pozitív, életörömöt kifejező, a szépségeket, felfedező megnyilvánulást sem találtam.
Mintha mindenki harcolna valami ellen. Verítéktől izzadva küzd, és le akar valamit győzni, porig rombolni.
És mi lesz helyette? Mit szeretnénk? Csak azt lehet kideríteni, hogy valamit nem, de hogy akkor mit, az nem derül ki.
Ezek az akarások mindig a saját belső konfliktusaink megvalósulása, az általunk teremtett világban. Hiszen világunkat, magunk teremtjük. Az, hogy ez a világ milyen, mi van benne, milyen folyamatok zajlanak, kizárólag tőlünk függ.
Sötét felhők, belső konfliktusoktól árnyékolt világ az, amelyik tagadja a teremtés az alkotás misztériumát.
Az országgyűlési választások alkalmával szinte mindenki azzal volt elfoglalva, hogyan negligálja, tegye erkölcsi hullává az ellenfelét. Mindenki pontosan tudta mitől alávaló, csaló, alkalmatlan, tolvaj a másik.
Ha megnézzük a jelenlegi kampány tartalmát, akkor pontosan körvonalazni lehet, hogy kik állnak a háttérben, kik voltak az un. kampányfőnökök.
Nem túl rózsás kép.
A végeredmény Magyarországon 20 éve ugyanaz. A választók soha nem valami MELLETT, hanem valami ELLEN teszik le a voksukat. Ez éles ellentétben áll az értékelvű politizálással, hiszen alkotni, teremteni szeretnénk – már aki – nem rombolni.
Az eredményeket utólag felesleges elemezgetni, hiszen az eredmény mindig a győztest igazolja. Bárki legyen is az.
Az eredményeket tudomásul kell venni, hiszen ez a többség akarata, ez pedig a demokrácia. Ez persze nem jelenti azt, hogy a demokrácia, mint a társadalom életének kereteit szabályozó eszköz, alkalmas lenne arra, hogy a résztvevők – társadalom – igényeit szolgálja.
A fő kérdés az, hogy az un. többség (50+1), milyen alapon ír elő a fennmaradó kisebbségnek (49) bármit is.
Talán látszik, hogy szinte valamennyi jelenkori konfliktusunk ebből származik. Így a társadalom egyik fele – először a kisebbik, majd a nagyobbik is, hiszen előbb utóbb kiderül valamennyinket, becsaptak – mindig elégedetlen, boldogtalan lesz.
Ha harcolunk valami ellen, akkor annak energiát adunk. Ez az energia pedig megvalósítja mindazt, ami ellen harcolunk. Viszont az is megvalósul, amit támogatunk, lelkesítünk, hiszen ennek is energiát adunk. Ezt hívjuk teremtésnek.
Erre az elvre épül az a felismerés, hogy nem azok ellen a dolgok, személyek, történések ellen harcolunk, melyeket nem szeretnénk magunk körül látni, hanem éppen ellenkezőleg. A nem kívánatos dolgok ellen ható, erőt támogatjuk.
Tehát adott szituációban nem az általunk nem szívesen látott politikai szereplő ellen folytatunk látványos harcot – és ezzel hatalmas energiát juttatva el hozzá – hanem a vele szemben elhelyezkedő, ellentétes oldalon lévő szereplőt támogatjuk, segítjük – hatalmas energiát juttatva hozzá.
Ez mindenhol így működik, hiszen ez az Univerzum törvénye. Lehet erre legyinteni, akkor is ez a törvény. Ha nem veszünk róla tudomást, akkor a legfelemelőbb minisztériumot – a teremtés csodálatos élményét cseréljük fel a rombolás pusztító következményeivel.
Akinek füle van, meghallja, akinek szeme van, meglátja az Uiverzum mindennapi dolgainkra lefordított törvényeinek működését.
Számomra ezért fontos, és egyedül elfogadható az a politizálás, amely az értékek megvalósításán, és a teremtésen alapszik. A rombolás számomra elfogadhatatlan.
A tudás, és a felismerés ahhoz kell, hogy megértsük és alkalmazzuk azokat a tapasztalatokat, melyeket az utunk megtétele során tapasztaltunk.
Szeretném, ha egyértelmű lenne; semmiről sem szeretnélek meggyőzni. Nem kérem a támogatásodat, és az egyetértésedet sem. Csupán egy lehetőséget mutattam arra, mellyel megoldást találhatsz a saját teremtésed megvalósítása érdekében.
„Nem a Cél, az Út a fontos”
2010. május
Szeretettel, és Barátággal:
Soós Gábor
2010.04.23. 21:34
pali60
Kedves Gábor
Látom nem akarod megérteni a helyzetet, ezért részletesen le fogom írni. Mivel nemsokára kampány csend lesz, és a mondandóm bizonyára ezeknek a mocskoknak a "becsületét" fogja sérteni, ezért majd hétfőre foglalom össze ennek a rothadt három-négy évnek a történetét. Ahogy én láttam. Itt nyomda akkor lesz, ha Kiszel Tünde is így akarja.
Üdv. palkó
2010.04.23. 20:48
Soós Gábor
Kedves Palkó!
Ennyi lenne mi megtehető
Sződliget érdekében?
Egy valamit azért ne felejts el.
Minden képviselő külön-külön felhatalmazást kapott a helyi ügyek, helyi
viszonyok rendezésére, szervezésre. Felhatalmazást kapott, hogy gyakorolja a
népképviseletet.
Akkor ezzel most mi van? Azért ez
az ügy nem ennyire bonyolult, de azzá tehető.
Hibát követtek el sokan, köztük
Én is.
Nem tudom, hogy sírjak, vagy
nevessek, amikor most a kampányban látom Őket, akik arra gondoltak, vagy a
pártjuk arra gondolt, hogy az itt élő embereket képviselje majd a parlamentbe.
Hibát követsz el Te is, mert
hozzájárulsz ahhoz, hogy ezek az emberek az gondolják, hogy ez így rendben van.
Hibát követtem el Én is, mert
2006-ban nem tettem meg mindent, hogy polgármester maradjak. Azt hittem elég,
ha elmondom mit tettünk, és ennek alapján mit szeretnénk tenni. Elég volt arra,
hogy ne Én legyek a polgármester. Mégsem gondolom azt, hogy ennek a
településnek – ahol születtem, és azóta is élek, ahogyan Te is – ne érdekeljen
a jelene.
Nem gondolom, hogy be kellene
dobni a gyeplőt az önjelölt pártkatonák közé, és az történjen, és úgy, és
azokkal a szereplőkkel, akiket a pártközpont kitalál.
Igaz, nem értem, ami zajlik, de
felfogom. Nem tudom azoknak az embereknek a helyébe képzelni magam, akiknek
minden gondolatát egy gyűlölettől átitatott, és a győzelem örömmámorát kiéhezve
váró farkascsorda határozza meg. Nem. Nem egy pártról beszélek. Az összesről.
Elképzelted már, hogy az óriás
plakátokról, és a villanyoszlopok biztonságos magasságából mosolygó „vezetőink”
kiejtik azt a szót, hogy szeretet. Jó a fantáziád, ha sikerült.
A képviselő-testületi ülésekről
való távol maradásnak mi a motivációja? Hogyan lehet így azt a 600-700 embert képviselni,
akik közvetlenül is Rád szavaztak?
Ismered a véleményüket? Kérted a
segítségüket? Nem rajtad szeretném számon kérni ezt a négy évet. Viszont az
hogy így alakult, mindannyiunk szégyene. Igen szégyen.
Nekem a legnehezebb leírni – aki
mindig büszke voltam erre a településre – hogy lassan le kell hajtanom a
fejemet a Duna-parti villamost kutató szemek elöl.
Hol vannak azok az emberek, aki
ezt tették velünk?
Nekem legfeljebb egyetlen
mentségem maradt: sosem voltam önjelölt. Ezért nem tettem meg mindent 2006-ban,
hogy tovább haladhasson Sződliget azon az úton, melyet az elődök, és az itt
élők konszenzusa kijelölt, és nem egy átgondolatlan, idegbajos kapkodás
vezérel.
Most egyesek olyan tollakat
dugdosnak a seggükbe, amelyik sose nőtt nekik, de imádják a csillogását. Olyan
beruházásokat támogatnak, amelyek megvalósíthatatlanok.
Néhányan tettek arra vonatkozóan
utalást, hogy ez egy szervezett távolmaradás. Ha valóban az, akkor ennek
mintájára nem lehetne megszervezni a szervezett ellenállást, de olyat, amelyik
részt vesz a munkába? Ha együtt tudunk távol maradni az ülésekről, akkor együtt
nem lehetne konstruktív alternatívákat kidolgozni? De lehetne! Persze hogy
lehetne.
Tudom, hogy nem szeretsz a 2006 előtti
időkről beszélni, de ha valaki, akkor én tudom mi az a széllel szembe pisálni. Tudom
milyen kisstílű, aljas emberekkel hadakozni, akiknek a szemében az egyetlen
bűnöm, hogy én lettem a polgármester, és nem Ő, vagy a rokona, a szeretője.
Ha kíváncsi lettél volna rá el
tudtam volna mondani, hogy ilyen körülmények között hogyan kell, mondjuk Óvodát
építeni, valamit létrehozni, kigondolni, eltervezni. Lelkesedni érte! Igen,
tudom! Unalmas. Az, de szükség volt rá, és felépült. Ez pedig nem érdem, hanem
kötelesség. Feladat. Nem öncélú, hanem minden itt élő érdeke.
Ez a villamosról nem mondható el,
más meg nem jut az eszembe.
Nem a nyomdáról szólok. Nem arról
a több mint 400 millió forintról, amely mint beruházás megvalósul Sződligeten.
Bár erről is szólhatna. Szólhatna arról is, hogy több mint egy éve csak azért
küzdünk, hogy a képviselő-testület hajlandó legyen megismerni az
elképzeléseket.
Ettől függetlenül ez a nyomda
biztosan fel fog épülni.
Hogyan tovább? Becsukjuk a szemünket,
és megvárjuk hogy mire kinyitjuk 2010 ősze legyen?
Ez is egy elképzelés. Rendben. A
szándékokról viszont tudnunk kell, mert azért ez a mandátum nem annyira
„szabad” hogy azt tegyük vele, amit akarunk, bár vannak, akik így képzelik el
Sződliget új, tisztább, vízzel körülvett jövőjét, hogy hűek legyünk a
forráshoz.
Régi emlékeket felidézve,
Barátsággal, és Szeretettel:
"Otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat". 1. (ami a valószínűbb) “… a vaslábi oláhok megérkeztek a faluba és a földesúr mindjárt templomot ígért nekik. Meg is épült, fel is cifrázták szépen, s aztán kellett belé szentkép is. Többek között a kopasz Szent Pált is megfestették egy híres oláhtoplicai piktorral, annak a képnek a mása pedig erőst hasonlított a tekerőpataki bíróhoz.
Na ennek hamar híre futott, mert egy tekerőpataki ember bément a templomba és szemügyre vette az oltárt. Akkor a tekerőpatakiak, akik nem akarták, hogy ekkora csúfság essék rajtuk, még azon éjjel ellopták a templomból, és helyette hagytak ott egy krajcárt. A vaslábi atyafiak mindjárt újólag megfestették, de a piktor bárhányszor csinált új képet, mindannyiszor furfangosan ellopták. Hiába őrizték éjjel-nappal, hajnalra mindig hűlt helye maradt csak.
Egy idő múlva belátták, hogy hiába szeretnék, hogy Szent Pál az ő falujokat védelmezze, Szent Pál mindig sarkon fordult és nagy hertelen otthagyta őket. Nem is kereszteltek a faluban hosszú ideig egy gyermeket sem Pál apostol nevére, pedig nagy szentjük az az oláhoknak is….”
2. (ez inkább olyan magyarkodó, főleg, mert az említett település ma Románia része) Szóval, a trianoni békeszerződés utáni területrabláskor egy Szentpál nevű község lakói dönthettek, hogy Magyarországhoz, vagy a Romániához akarnak-e tartozni. És úgy döntöttek, hogy az előbbihez, tehát Szentpál otthagyta az "oláhokat".